Nem menekülhetsz el semmi elől, főleg nem egy apró részedtől, amit tudat alatt, de kulcsra zártál. Azt hitted, nem fontos. Annyira a boldog részekre fókuszáltál, hogy közben mellette hagytad elúszni azokat a történéseket, amikhez közvetve semmi közöd sincsen. Önzőt játszottál. Az ember hajlamos az önzőségre, az egóból létrejövő tettekre és életre. Amikor elfelejted a körülötted lévő világot, a családod is, és beleveszel önmagadba, vagy éppen egy kialakult kiegyensúlyozott otthonba. Főleg, ha az az otthon olyan, amire valamilyen szinten mindig is vágytál, és közben pedig a legnagyobb félelmedet és a legnagyobb örömöd forrását is éled meg egyszerre ezzel kapcsolatban. Önmagadat megtartani, önazonosnak maradni, miközben a másikhoz is kapcsolódsz. A másikért lenni úgy, hogy ne szűnjél meg önmagadnak sem lenni. Küzdesz és szeretsz. Bízol, hiszel, és nem a félelem ellen állsz fel, hanem kézen ragadod, s vele együtt robotolsz előre bátran. Bátor vagy, és mersz gyengének is mutatkozni. Nem kell mindig hősnek lenni, és ezt nyugodt szívvel meg is lehet, sőt, meg is kell mutatni a partnerednek.
Valamilyen szinten az egész világ ezt mutatja nekünk: magaddal törődj, magadban bízz csak, mert senki nem lesz ott, amikor a nullán vagy.
Az egó, az nem szív. Viszont a szív hajlamos az egóból létrejönni sőt, még táplálkozni is. A szív képes arra, hogy önző legyen, de az egóban nincsenek színtiszta érzelmek. Az egó központjában az “én” szerepel, vagy azok a dolgok és kapcsolatok, amik hatással vannak az “én”-re: hogy számomra és nekem mi a legjobb. Az egó az sosem önzetlen, mindig kér valamit cserébe. A szív rafinált: szeret, odaadó, de van, hogy visszavárja mindazt, amit ő nyújt. Az egó hajlamos arra, hogy ne adjon semmit, a szív ad, viszont hajlamos arra, hogy önzően követeljen valamit cserébe. Van, hogy a szív társul az egóval, viszont az egó nem fog örök barátságot kötni a szívvel. Az egó az csak addig barátkozik, amíg neki jó. Amíg biztos abban, hogy nem esik bántódása. Ha veszélyben érzi magát, hátraarcot csinál és mindenkit és mindent otthagy. Egóból nem lehet kötődni, nem lehet feltétel nélkül szeretni és nem fogod tudni megismerni a másikat, de tudod mit? Saját magadat sem. Az egó véd téged, de nem tesz boldoggá. Hosszútávon legalábbis egészen biztosan nem.
Nagyon sok embernél látom, hogy a saját belső küzdelmeiknek az a legfőbb oka, hogy elhiszik, hogy egóval kell működniük, mert úgy lesznek valakik egy kapcsolatban is. De az ego és az egészséges énkép, az két különböző dolog. Az egészséges énkép és öntudat az, amikor tisztában vagy saját magaddal, a pozitív és a negatív tulajdonságaiddal is, elfogadod a hibáidat, pontosan tudod, hogy azokat a dolgokat várhatod el a másiktól, amiket fordított helyzetben te is megcsinálsz, és van egy nagyon fontos kritériuma az egészséges öntudatnak: nem félember szeretnél lenni egy kapcsolatban, nem abban hiszel, hogy két félemberből lesz egy egész, hanem pontosan tudod, hogy két egészből lesz egy nagy egész, és emiatt lesz egy jól működő párkapcsolat-, majd házasságod. De ezért tenni is kell. Nap, mint nap folyamatosan dolgozni önmagadon. Minden nap egy új kezdet, egy új játéktér. Hihetsz valami magasabb erőben, de nem teheted meg, hogy felteszed a kezed, hogy az lesz, amit te akarsz, én hátradőlök. Nem dőlhetsz hátra.
Az ego kisemmizz, és eltávolít a szociális hálódtól. Ha úgy érzed, hogy ledobtad az egódat, hogy már rég a saját komfortzónádon kívül tevékenykedsz a kapcsolatodban, de még mindig azt érzed, hogy valami nem oké, akkor nem csinálod elég jól. Akkor nagyobb védelmed volt önmagad körül, mint gondoltad. Akkor nagyobb az ego-hálód, mint gondoltad.
A hagymát hogyan hámozod meg főzéskor?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: